Az advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit jelent: „az Úr eljövetele”. Az ünnep az V. század óta ismert, a négy hétből álló adventi periódust VII. Gergely pápa rendelte el.
A keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző 4. vasárnaptól kezdődő felkészülési időszakot jelöli Jézus eljövetelére. A katolikus egyház minden héten szerdán, pénteken böjtöt, szombaton a hústól való tartózkodást rendelt el.
A vallási előkészületeket a böjtön kívül a hajnali misék, roráték jelentették.
Egyes területeken szokás volt, hogy ekkor az eladó sorban levő lányok cukorkát szopogattak misére menet, hogy ezzel édesgessék magukhoz a kérőket. Az adventi időszak alatt tilos volt mindenféle mulatság, lakodalom, tánc.
Az ünnep egyik legismertebb jelképe az adventi koszorú a négy gyertyával. A koszorún meggyújtott gyertyák mindegyike egy fogalmat szimbolizál: hit, remény, szeretet, öröm.
A fogalmakon kívül egy-egy személyre, közösségre is utalnak: Ádám és Éva, a zsidó nép, Szűz Mária Keresztelő Szent János. A gyertyák színe egy kivételével lila, ami a bűnbánást és a megtérést jelképezi. A harmadik vasárnapon rózsaszín gyertyát gyújtunk, az érkező ünnep iránti öröm, illetve Mária anyai örömeit hivatott kifejezni.
A keresztény mitológián kívül pogány elemeket is hordoz magában ez az ünnep, a melegre, fényre, megújulásra vágyódást is jelentette. Az egyre sötétedő időszakban fontosnak tartották a fény megjelenítését, mindezzel a gonosz elűzését.
A téli ünnepkör telis tele van ezáltal különböző szokásokkal, rítusokkal, amelyek egyrészt a következő esztendőt kívánják befolyásolni, másrészt a gonosz, ártó szellemeket elűzni (például a Luca napi kotyolás).