Elgondolkodom olykor azon, mi is a boldogság? Egy biztos, megvásárolni nem lehet. Soha nem találunk rá, ha nem a lelkünkben keressük.
Napjaink materialista világában sokaknak a pénz hajszolásán kívül nem jut idejük másra. És aki csak egy értéket ismer, a pénz értékét, nehezen talál rá az igazi értékekre.
Jézus a hegyi beszédében olyan emberi tulajdonságokat sorol fel, amelyek napjainkban szinte ismeretlen fogalmak. Szelídség, irgalmasság, igazságosság, tisztaszívűség, békességben élés, ellenségeink szeretete, olyan szavak, melyek idegenül hangzanak korunk emberének. Nálunk az igaz értékeken mosolyogni szokás, vagy gúnyt űzni belőlük, a fordítottját állítva követendő példának.
A szelídség elavult, sokak számára teljesen ismeretlen szó, ahogy a békességben élés is végképp elképzelhetetlen rohanó világunkban. Az irgalmasság, a nagy-lelkűség, a mások segítése is kiment a divatból, bár a szegények világában még ismert fogalmak. Persze nem úgy, mintha velük szemben alkalmaznák őket, hanem úgy, hogy közöttük vannak azok, akik gyakorolják még az irgalmasság cselekedeteit.
Soha ne kérj a gazdagtól, mert neki éppen akkor nem áll módjában segíteni!
De a szegény előveszi rongyos pénztárcáját, s a tartalmát, legyen bármilyen kevés is, megosztja veled. Sajnos az érzéketlen emberek vannak többen, akiknek szótárából hiányzik az együttérzés szó. Az ilyen ember magát többre tartja a másiknál, képtelen elfogadni mások sikerét, legyen akár anyagi, akár erkölcsi, egyformán irigyli mindegyiket. A becsület, erkölcs, bizalom, szeretet, jóság, és önzetlenség olyan szavak, melyekkel egy önző ember nem tud mit kezdeni.
Hova tűntek a hangzatos, szép liberális eszmék: „Egyenlőség, testvériség, szabadság?”
A szabadság helyét a szabadosság foglalta el, a testvériség pedig rég eltűnt már a köztudatból, a család fogalmával együtt, amelyben egy fejlődő emberpalánta véletlenül még megtanulhatna olyan szavakat, mint szülői tisztelet, hazaszeretet, hagyomány, kultúra, anyanyelv, szépség, igényesség, vallás, hit. Isten ments! Mindezek ismeretében véletlenül még a tudás birtokába juthatna, mielőtt sikeres lenne nála az agymosás.
Mi szükség a hagyományok ápolására? Az csak felesleges magyarkodással járna, ahogy a kultúra is felbecsülhetetlen károkat okoz, mert gondolkodásra készteti az istenadta népet. Hát kell ez nekünk? Nem jó belegondolni, hogy merre tart a világ.
Nemcsak nálunk merültek feledésbe az értékek, világviszonylatban talán még rosszabb a helyzet, bár ki tudja? Gyönyörű anya-nyelvünkben nagyobb károkat okoz az elfelejtett szavak hiánya, mint bármely más nyelv esetében, mert csak a magyar nyelv sajátja a szavak sokszínűsége, a mondatok jelentésének sokszoros árnyaltsága. Ennyire gazdagok lennénk, hogy ilyen könnyelműen lemondunk értékeinkről?
Nyelvünk a legnagyobb kincsünk, mégis idegenek nyelvét majmoljuk? Ideje lenne feltámasztani a modernség oltárán feláldozott, csodálatos szavainkat, és félrelökött értékeinkről letörölni végre a feledés porát!
Lévay Mária