A tudomány sok kérdésünkre választ ad, de elhalkul az elmúlás kérdése előtt. A húsvéti örömhír éppen erre igyekszik választ adni.
Pál apostol írja: ,,Mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig mint koraszülöttnek, megjelent nekem is.''(1 Kor 15, 3-9).
Amikor elcsendesül a tudomány, akkor megszólal a Szentírás, Isten szava. Az Újszövetség könyvei igazolják, hogy Jézus halála után tanítványai hamarosan hirdetni kezdték: Isten feltámasztotta a keresztrefeszített Jézust! Tanítványai többször találkoztak vele feltámadása után, és ő elküldte őket, hogy tanúságot tegyenek róla az egész világon. Ez húsvéti örömünk alapja és magja: ,,Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is.'' (1 Kor 15, 14).
Az ember nem a szüntelenül változó természet körforgásának parányi láncszeme. Isten az örök életre hívott meg minket! Az embernek lehetősége van, hogy Istenre irányítsa tekintetét és tőle várjon választ a mulandóság kérdésére. A keresztények válasza: Jézus feltámadt, és vele együtt mi is fel fogunk támadni! Van feltámadás, van örök élet! Ez a húsvéti örömhír!
Mi más adhatna reményt, amikor gyászolnunk kell azt, akit szerettünk, akkor amikor emberek millióival végez egy a hajszálunknál ezerszer kisebb vírus, akkor amikor napról-napra közelebb kerülünk élet-halál határához. A másik oldalon azonban nem az ismeretlen vár, nem egy idegen világ, hanem a feltámadt Krisztus, és az ő országa. Az a másik világ, amit mi emberek már nem tehetünk tönkre, ahol már nincs fájdalom és elmúlás, hanem öröklét a Feltámadottal!
Zoltán atya