A máig népszerű magyar filmvígjátékból ismertem csupán, amiben a Csoki nevű kedvesen esendő szereplőt játsza. Petőfi verssel, az Anyám tyúkjával indított, a "bárhol, bármikor lehet mondani egy verset" élményével meghatározta a következő másfélórát.
A versek szeretete, mint mondta a nagymamájától jött, aki ötéves korától tanította neki a költeményeket, nagyon fogékony volt rájuk. Ma is mond verset, legszívesebben Adyt szaval. Vendégeskedett már hajléktalanszállón, ahol étel helyett verseket adományozott.
Tizenhétéves korában nyílalt belé a tudat, hogy létezik Filmművészeti Főiskola, addigra három amatőr színpad tagja is volt. Onnantól viszont egy cél lebegett előtte: színész szeretne lenni, hiába szánták pedagógusnak szülei. Elsőre felvették a Főiskolára. Mint mesélte üzemi kulturos is volt. Egy ízben az állami gazdaság dolgozóival például szocialista kultur- vetélkedőre is készült. Nyertek.
Tíz év szabadúszást követően lett a fővárosi Örkény Színház tagja, amelyet nívósnak tart remek színészekkel, kiváló vezetéssel.
Előtte két évig statiszta volt, tömeg jelenetekben szerepelt, ahol a feladata többnyire a zsüzsgés, szuszogás, böfögés volt, maximum egy mondatokkal.
"Nem bántam, ez idő alatt megtanultam a szakmát, mit hogy kell mondani, stb."
Tévés és színházi szerepei mellett az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronhang.
Csuja Imre, szívesen beszélt szerepeiről, egyikből a másikba vált. Játsza Falstaffot, ott van a Tóthékban, majd előjön a Hamletben. A színházat filmre, pódiumra cseréli.
Fontos számára, hogy hozzáadjon valamit a figuráihoz, ezért már a próbafolyamat alatt jönnek az ötletei, gegjei, amelyeket beépítve válik egyedivé, utánozhatatlanná a darabban.
A színésznek mondania sem kellett, hogy mennyi örömét leli hivatásában, minden gondolatán érződött. Többször előkerült Hajdúnánás, ahol született, még emlékszik honnan indult.
A népszerűségét helyén kezeli, most is kíváncsiság, alázat, óriási teherbírás jellemzi hozzáállását.
Jó volt vele találkozni...
Mellory