1. helyi érték megnevezése: Bacsák György munkássága
2. Az értéktárba történő felvételt jóváhagyó bizottsági határozat száma: H.É. 8/2023
3. A helyi érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: Kulturális örökség
4. A helyi érték fellelhetőségének helye: Fonyód (volt lakhelye Báthory u. 5. GPS koordináta: 46°43'51"N 17°31'44"E)
5. A helyi érték bemutatása
Reöthy Ferenc: Bacsák György, a tudományok nagy öregje (Somogyi Honismereti Híradó, 1983) Nem született Somogyban, de életének több mint felét itt töltötte. Pozsonyban született 1870. június 5-én. Iskoláinak egy részét is szülővárosában végezte. A budapesti egyetem jogi karán szerzett doktori oklevelet. Eredetileg tehát jogász volt. Több éven át ügyvédként dolgozott és az elesettek, a kis és szegény emberek ügyeivel foglalkozott, majd jogtanácsosként működött. Csak később kezdett természettudományi kérdésekkel foglalkozni. Életének száz évéből több évtizedet arra fordított, hogy nagy matematikai felkészültségével újszerű szemlélettel megfejtse, értelmezze és megmagyarázza az égi mechanika mozgástörvényeit és annak a jégkorszakokkal való összefüggéseit. Ismereteit autodidaktaként szerezte, nem volt „hivatalos” tudományos végzettsége. 1954-ben, 84 éves korában a jégkorszakok keletkezésének okairól írt kandidátusi értekezését az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága előtt nyilvános vitában védte meg. A bizottság nem a kandidátusi fokozatot adományozta számára, hanem a föld – és ásványtudományok doktora címmel tüntette ki. Ez az elismerés annak a több évtizedes munkának szólt, melyben a tudós férfiú megfejtette a rejtélyt és magyarázatot adott a közelmúlt és a földtörténeti korok eljegesedésének okairól, ugyanakkor naptárt készített a jövőben várható eljegesedés időpontjairól is. Nyugodtan mondhatjuk: iskola nélkül is iskolát teremtett. Első nagyobb lélegzetű írása 72 éves korában jelent meg „A skandináv eljegesedés a periglaciális övön” címmel Budapesten 1942-ben. Ezt követte 1955-ben „A pliocén és pleisztocén az égi mechanika megvilágításban” című műve. A tudós munkásságát már sokan értékelték, én emberi arcát, jellemét is szeretném megmutatni. Amilyen szálfaegyenes volt alakja, olyan egyenes volt a jelleme is. Egész lényéből áradt a derű, nyílt és közvetlen volt. A szegény embert megbecsülte, és ajtaja mindig nyitva állt előttük. Emberség és barátság sugárzott szeméből. Pedig mennyit nélkülözött, hányfajta szenvedést, sorscsapást, gyászt kellett megérnie, elviselnie századnyi életében. Szelleme, lelke, munkakedve, munkabírása mégis friss, töretlen maradt egész haláláig. Mindenki által tisztelt, szókimondó ember volt. Nemcsak tudós, hanem bölcs ember is, aki idős korában is derűs lelkületű, magányában pedig a természet volt a legjobb barátja. Jól ismerte a Balaton környékét, annak madárvilágát, magát a Balatont, nádasait, apró öbleit. Asztalosműhelyében saját kezűleg készítette el csónakját, vitorlását, fakutyáját, melyeket télen nyáron egyaránt szívesen használt. Naponta bejárt Alsóbélatelepről Fonyódra bevásárolni.
Felesége 1944 telén súlyos beteg lett. Az akkori zűrzavaros időben se orvos, se jármű, se egyéb segítség nem volt. Saját maga ácsolt egy akkora szánkót, amire a beteg feleségét takarókba burkolva fel tudta fektetni, rá tudta kötözni, s ily módon önmagát befogva /74 éves volt/, elhúzta őt a 12 km-re levő, még működő lengyeltóti kórházba. Felesége a gyors segítség és az orvosi kezelés ellenére is tüdőgyulladásban meghalt. Ekkor ő a halottat visszacsomagolta a szánkóra és visszahúzta Fonyódra. De se pap, se sírásó nem volt a községben, aki eltemette volna feleségét. Bacsák György elkészítette tölgyfából a koporsót, kiásta a sírt és egyedül, segítség nélkül elhantolta a sírt. Keresztfát is ácsolt és faragott a sírra. Aztán a kihalt lakásba távcsövei, csillagászati műszerei, tudományos írásai közé és kutatott tovább. Volt házának ablakai keletre nyílnak. Ennek egyik ablaka kezdetben egy kertre nyíló ajtó volt, de ő ezt később befalaztatta és csak az ajtó félkörű, üvegezett záródását hagyta meg. Így egy fülke keletkezett, melynek mellvédjén áll a saját maga gyalulta, illesztette, faragta feszület 1949-es felírása. Ekkor közölték vele fia halálhírét.
A ház nyugati oldalán levő három oldalon üvegezett veranda volt a dolgozószobája tavasztól őszig. Az épület, a veranda homlokzatának felirata szerint, 1911-ben épült, alatta ez olvasható: „SÜGÉR”. Csupa régi stilbútor, szép antik ingaórák. A festmények nagy többsége az ő alkotása. Mindegyikből a maga sajátos, egyéni világának levegője, fénye, borúja távlata árad. A 7 m hosszú és 4.5 m széles nagy társalgó két nagy ablaka nyugatra néz, s középen a kétszárnyú, üveges ajtaja a verandára nyílik. A világosbarna zongora felett egy nagyon bájos, okos, szőke női portré, feleségének ifjúkori képmása látható. Az épületnek északról is van bejárata, egy kettős, félkörív záródású, felülvilágítós ajtó egy kis előszobába nyílik, ebből jobbra-balra egy-egy szoba, az egyik keletre, a másik északra, a Balatonra és a túlparti hegyekre néző ablakkal. A 60 és 45 cm vastag falú masszív épület. Ajtók-ablakok félköríves záródással. Az ajtókon nem kilincsek, hanem tömör sárgaréz, kerek fogantyúk vannak. A szobák hajópadlózata 25-30 cm széles, szálkamente, és pontosan illeszkednek. A hidegburkolatok fényesek, hibátlanok, színüket megtartották. A tetőzet ácsszerkezete remeklés, a faanyag minősége a maihoz nem hasonlítható. /A kőművesmester, aki építette, már rég porlad. Megérdemli, hogy nevét leírjuk: Herbert József./
Századik évében, 1970. március 4-én /Fonyód/ szellemi képességeinek teljében, újabb kutatásain dolgozva kapta a várt, végleges behívót. Semmit sem vitt magával, még csillagvizsgáló teleszkópját sem. Valamit mégis elvitt, amit már nem tudunk soha többé megkérdezni tőle, legkedvesebb somogyi és balatoni emlékeit. Saját készítette tölgyfa koporsóba temették el, fejfáját is maga faragta. Temetésén több százan vettek részt. A nagy tudós, a földi tudományok és a csillagászat kiváló ismerője, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteletbeli tagjának sírján még sokáig világított a MF babérkoszorújának néhány szál hófehér kálája. A nemzeti színű szalagon az aranybetűs felírás között még nemrégen olvasható volt az 1848-as évszám.
1980-ban, halálának 10. évfordulója alkalmából, a tudósra emlékezve, kimagasló emberi-szellemi nagyságát, életművét méltatva a MFT a tudós alsóbélatelepi egykori lakóháza falán emléktáblát helyezett el.
Irodalom: Fonyód története (szerk. Kanyar József). Magyar Kálmán: Az utolsó nagy magyar polihisztor, Fonyód régésze. 3-23.