A vár története
A település a honfoglalás után a Lád nemzetségből származó Tar Zerind fia, Koppány vezér birtoka lett. A helység első ízben az 1082-ben kelt oklevélben fordult elő, Funoldi néven, amikor I. László király a veszprémi káptalan birtokait összeírta, és őket azokban megerősítette.
Később a Pannonhalmi Apátság birtoka lett, egy pápai tizedjegyzékben Fonold néven fordul elő, és ekkor már önálló plébániával rendelkezett.
Buda várának elfoglalása után, 1549-ben, palonai Magyar Bálint a község templomát palánkkal megerősítette, árokkal körülvette, majd egy nagyobb területet is hozzávéve, azt ugyancsak palánkkal és árokkal vette körbe. A kb. 60×60 m nagyságú, négyszög alakú palánkvár hosszú ideig ellenállt a török ostromnak, csak Magyar Bálint halála után, 1575-ben tudták elfoglalni. A törökök a várat elpusztították. A vár a négyzet alakú árokkal és a középkori templom alapfalaival látható.
A fennmaradt rajzok szerint a bejárat a mai Szent István utca felől volt. Mi is innen közelíthetjük meg. A külső árkon át felvonóhídon lehetett eljutni a külső várudvarba, innen szintén egy hasonló hídon a belső várba. Itt széles falú épületek, kőből készült erődítések és egy őrtorony állt. Az alsóvár kevés falmaradványa, a négyzet alakú vizesárokkal és a középkori templom alapfalaival láthatók.
Palonai Magyar Bálint
Nevét először 1543-ban említik Nádasdy Tamás familiárisaként.
1543 tavaszán Pécsre küldte, hogy a várat a török ellen védje. Pécsről a szigetvári vár védői közé szegődött. Mindvégig katona maradt. Nádasdy Tamás katonáinak volt hadnagya és parancsnoka. Házassága révén kerül Fonyód a birtokába, felesége tóti Lengyel Brigitta volt.
1548-tól már Nádasdy főkapitányi hadainak parancsnoka volt. Az 1549-től, a török zaklatást tiltó rendelkezés megszüntetése ellenére, amikor csak lehetősége nyílott, a törökre támadott, ami a királyhoz érkező panaszáradatot vont maga után. A budai pasa felháborodva tudatja, „Magyar Bálint néhány társával egész Pécsig és Székesfehérvárig mindent felprédál és elraboltat.”.
1551-ben, a királyi Magyarország és Erdély egyesítéséhez szükséges 500 fős lovas had katonái között találjuk. A kor egyik jeles történetírója név szerint megemlíti Magyar Bálint hősiességét. Az 1552. évi a török elleni háborúskodásban hol ide, hol oda rendelték. Gyakran hagyja el Fonyód környékét, melyet bármikor megrohanhattak a törökök.
1553-ban a Fonyódról keltezett levelében megemlíti, hogy a török Lak (Öreglak) és Somogyvár alatt portyázik. A törökök 1553-1554-ben egyre gyakrabban támadtak a Balaton körüli várakra. A dél-dunántúli várak elleni török támadások elszólítják Fonyódról, majd 1555. szeptember 21-én éjszaka Mehmed bég emberei megtámadták a fonyódi várat. Az ostrom éjfélkor kezdődött. El is foglalták a régi palánkokat, de visszaverték őket. Amikor Magyar Bálintot elszólította a hadi kötelesség, a török nem hagyott fel Fonyód ostromával 1562-ig.
Nádasdy Tamás halála után fordultak rosszra az ügyei, s a zavaros birtokügyeit és hatalmaskodásait számon kérték rajta. Birtoktalan nemesként rendre ellentétbe került a környező várak kapitányaival, akik szintén igyekeztek minél több falut megtartani maguknak.
1562-ben Szigetváron katona, de Zrínyi Miklós - hasonlóan sok más korabeli nagyúrhoz - nem kedvelte túlzottan a fonyódi kapitányt. 1563 nyarán Magyar Bálint teljes egészében kegyvesztett lett Ferdinánd és az új király, Miksa előtt, s még a koronázásra sem hívták meg. Szigetvár eleste után Fonyód nem került török kézre. 1573-ban halt meg.
A fonyódi várat 1575-ben foglalták el a törökök.