Bacsák György (1870-1970)
Pozsonyban született, elemi iskoláit németül végezte el, majd a pozsonyi gimnáziumban tanult. Jogászdoktori oklevelét a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte. A matematikán, geológián, csillagászaton és régészeten keresztül érte el célterületét, ami a negyedidőszakban uralkodó jégkorszak vizsgálata volt. Milankovic szerb egyetemi tanár a budapesti egyetemen tanulmányozta a bolygók Földre való zavaró hatásait. Az 1930-ban kiadott Milankovic-féle könyvet Bacsák először kiigazította, majd továbbfejlesztette az elméletet. Így alkotta meg a 85 klímaváltozáson és ezeken belül négyféle klímatípuson alapuló jégkorszaki kalendáriumát, mely ezután világszerte elfogadottá vált.
Fonyódra az 1920-as évek elején költözött, az alsóbélatelepi területen, a Balaton közvetlen közelében épített magának házat.
A világháborúk között Bacsák több előadást is tartott, többek közt a Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályában, különböző meteorológiai társulatoknál, barlangkutatóknál, illetve a híres földrajztudós, ifj. Lóczy Lajos kérésére a Földtani Intézetben.
Ezeket a későbbiekben csillagászok, földtan tudósok használták forrásmunkaként. 85 éves korában felkérte a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottsága, hogy nyújtson be munkásságáról egy disszertációt, így pályázva tudományos fokozatra. 1954-ben a jégkorszak keletkezésének okairól írt kandidátusi értekezését nyilvános vitában olyan sikerrel védte meg, hogy egyből az ásványtudományok doktora címet adományozták neki.
Bacsák György, a jégkorszak nagy tudósa, Fonyód régészeti emlékeinek első számú kutatója, megmentője és szenvedélyes feltárója volt.
Bacsák „nemcsak nagy tudós, hanem bölcs ember is volt. Egyszerű, közvetlen, a szegényeken, embertársain segítő. Ott élt a szakkönyvei társaságában, de mégsem volt szobatudósként. Matuzsálemi korában is derűs lelkületű, magányában is a természet ölében élő bölcs ember.”
„Amilyen szálfaegyenes volt az alakja, olyan egyenes volt a jelleme is. Egész lényéből áradt a derű, nyílt és közvetlen emberként ismerték.” – szólt egy másik jellemzés.
1970. március 4-én hunyt el, 100. születésnapja előtt 3 hónappal.
(felhasznált irodalom: Magyar Kálmán: Az utolsó nagy magyar polihisztor, Fonyód régésze… In: Fonyód története, 1985.)