Huszka Jenő (1875-1960)
zeneszerző, a magyar operettmuzsika kiváló úttörője és klasszikusa.
A Zeneakadémián Hubay Jenő és Koessler János tanítványa, apja kérésére a jogi egyetemet is elvégezte. Ezután Párizsba került és egy évig első hegedűse volt a Lamoureux-zenekarnak. Visszatérése után a kultuszminisztérium művészeti ügyosztályán dolgozott. Itt ismerkedett meg Martos Ferenccel, aki később szövegírója lett.
Huszka Jenő első nagy sikerét a Bob herceg c. operettjével aratta (Népszínház, 1902). Megdöntötte az angol és bécsi operett kizárólagos uralmát, és új lehetőségeket tárt fel az őt követő magyar komponisták (Jacobi Viktor, Szirmai Albert, Kálmán Imre) előtt. 1903. november 6-án a Király Színházat, Budapest új operettszínházát Huszka Aranyvirág c. operettjével nyitották meg. – Művei közül népszerű még a Gül Baba (1905; Ebben az operettben hallható az a nóta, ami mint magyar népdal került a köztudatba: „Darumadár fenn az égen…”), a Lili bárónő (1919), a Gyergyói bál (1941), a Mária főhadnagy (1942), a Szép Juhászné (daljáték, 1954), és a Szabadság, szerelem (1955).
Hivatali főnökének, koronghi Lippich Eleknek a leányát, Leonát vette feleségül, s az ő révén 1905-től kezdődően járt rendszeresen a bélatelepi villasoron lévő nyaralóba. Több operett-dallamát itt szerezte, s egészen az 1940-es évek végéig töltötte itt a nyarakat. Villáját még az államosítás előtt eladta, amelyben 1971-ben, már a SZOT időkben emlékszoba került kialakításra.
Huszka több fővárosi művészt vonzott Bélatelepre, például Fedák Sári, Péchy Erzsi, Rátkai Márton is miatta járt a villasoron.
Lippich Leonától 1924-ben elvált, második feleségét Bélatelepen ismerte meg, egy zenés-táncos mulatságon a Sirály szállóban. Arányi Mária életrajzi regényben dolgozta fel férje életét, Szellők szárnyán címmel.