Mesélő kedvem meg nem kopván, újabb mese szerű történet lépéseinek csokorba fűzésével szeretném a műfaji követelményeknek megfelelően elandalítani a nyájas olvasót, és hiú reményeim szerint a katarzisig juttatva újfent a tanulság levonására sarkallni!

2001.11.hó.Hol volt, hol nem volt, de volt egy - no nem egy szegény vándorlegény,- nevezzük történetünkben inkább Vállalkozónak, aki egyszer egy szép napon Fonyódra tévedt.

Megkereste, - no nem az Öreg Királyt,- hanem modern meséről lévén szó, a Polgármestert!

Alapítottak íziben egy gazdasági társaságot, amelyik kezdetben kikötői üzletsort, később talán kacsalábon forgó palotát is fog építeni. El is nevezték gyorsan Lakásépítő KFT-nek.

Megállapodásuk szerint az Önkormányzat adja a területet, meg az építkezéshez szükséges pénzt. A Vállalkozó pedig ezek felhasználásával, ahhoz a saját üzleti jártasságát adva, - na meg apportként egy konténert meg egy kivénhedt szintező műszert,- felépíti saját cégével az üzletsort. Ami a Kivitelező hasznán túl a beruházó KFT-nek megmarad az értékesítések után, azon gondosan osztoznak!

Egy másik mesében ugyan már be nem vált fordulattal (a ,,Kecskére káposztát" című mese talán többeknek ismerős!) azt a személyt bízták meg az ügyvezetéssel, aki személyében tulajdonosa a tervezett kivitelező cégnek. Leegyszerűsítve Ő építteti Önmagával! De hát ez már egy modern mese, régi mesék rég lejárt tanulságait nem kell figyelembe venni!

2002.01.hó. Ahogy a mesékben az Öreg Király tanácsadói, - esetünkben a Képviselő Testület azt tanácsolta, hogy mégse kössön addig a beruházó KFT a saját tagjával kiviteli szerződést, amíg nem rendelkeznek az ehhez szükséges pénzzel, és az ehhez szükséges területtel! Így aztán a szerződés nem került aláírásra!

Ennek ellenére a Vállalkozó, a Kivitelező cég kockázatára elkezdte az építkezést, a beruházó cég többségi tulajdonosa, az Önkormányzat pedig úri eleganciával és bizonyos előkelő távolságtarással szemlélte az eseményeket.

A Kivitelező cég kockázatvállalása sem volt azért parttalan,- tudván, hogy egyenlőre egy huncut garas sincs fedezetként,- ezért jobbára csak az alvállalkozók munkáját és pénzét kockáztatta, akik bele is buktak rendesen a vállalásukba. Addig azonban 2 hónapig úgy ment minden, mint a karika csapás!

2002.03.hó. Máig tisztázatlan körülmények között ,,...aláíródott..." a szerződés, noha pénz változatlanul nem volt, és a bódék sem költöztek el időközben. A szerződés, „aláíródásán" túl azonban nem ,,hagyatódott" jóvá a beruházó taggyűlésével. Ez pedig érvényességi kellék lett volna, lévén a beruházó és a kivitelező részben ugyanaz. (Mesénk későbbi folytatásában ennek még kiemelt jelentősége lesz!)

2002.05. hó. Kipukkant a lufi, az alvállalkozók nem finanszírozták tovább a költségeket. Kiderült, hogy a beruházás fedezetére rózsaszínű terveken és teljesíthetetlen feltételű banki hitel ígérvényen kívül más nem áll a rendelkezésre, és az addigi építmények sem az engedélyezett terv szerinti helyszínre épültek, hisz ott még álltak a 20 év alatt leamortizálódott pavilon barakkok. Az építkezés leállt, kezdődött az egymásra mutogatás:

-A Kivitelező benyújtotta a számláját az építtető Lakásépítő KFT-nek, a szerződésére hivatkozva.

-A Lakásépítő KFT készséggel elismerte a számlákat, az ügyvezető nem vonta kétségbe a saját cégjével kötött szerződés hitelességét.

-Az Önkormányzat mosta kezeit, hogy Ő bizony nem állapodott meg senkivel, semmiről!

-Az alvállalkozók, ki-ki vérmérséklete szerint, rezignáltan vagy harsányan elégedetlenkedve,- de szinte mindegy szálig tönkre mentek.

Így jött el az ősz, és a falevelekkel együtt lehullott a Képviselő Testület és a Polgármester dicsősége, nem kis mértékben e beruházás fiaskói okán.

2003.05.hó. Az Új Polgármester megkereste jelen sorok krónikását, hogy mint világot látott ember, adjon tanácsot a helyzet megoldására! A Krónikás a következőt javasolta:

-Az engedélyezett tervtől és az engedélyezett helyszíntől való eltérés miatt állapíttassák meg bírósággal a Kivitelező hibás teljesítését!

-A szerződés aláírásának jogellenessége miatt állapíttassák meg bírósággal a szerződés érvénytelenségét!

-Az Önkormányzat bontási szándéka esetén köteleztessék a Kivitelezőt bírósággal a hibás teljesítésű építmény elbontására, vagy tovább építési szándék esetén módosítsák a terveket, és számoljanak el a Kivitelezővel a jogalap nélküli gazdagodás elkerülésére perben, vagy peren kívül!

Felragyogott a Polgármester orcája, mert egyetértett az elgondolással, és rögtön fel is kérte a Krónikást a folyamat levezénylésére ügyvezetőként.

Eközben a Vállalkozó mintegy 450 milliós perben követelte a vélt járandóságát első sorban az Önkormányzattól, másodsorban a beruházó Lakásépítő KFT-től, akinek az ügyvezetője már nem a Kivitelező cég tulajdonosa volt.

2003.06.hó. Az új ügyvezető sorban hozatta azokat a taggyűlési határozatokat, amelyekkel a javasolt irányba terelte a folyamatokat.

Felragyogott az akkori ellenzék vezetőjének, a jelenlegi Polgármesternek az arca is, mert megoldást látott körvonalazódni a beruházás körül, és a társadalmi konszenzus idilli képe villant fel egy kis időre helyi szinten.

2003.07.hó. Még jobban felragyogott az arca az akkori Polgármesternek, mert szert tett egy olyan tanácsadóra, aki még jobbnak tűnő tanácsokat adott Neki. Ennek révén további pénzügyi tehervállalás nélkül lehetne folytatni és befejezni a beruházást, a régi pavilonok felszámolását és az előző Kivitelezővel való elszámolást.

Mivel a hivatalban lévő ügyvezetőt nem ragadták magával a grandiózus elképzelések, és a város vezetőinek figyelmét arra hívta fel, hogy az építkezzen, akinek ehhez pénze, építési területe, és beruházási kedve van! Csak az utóbbi nem elég! Ha a lelkesedésben a határ a csillagos ég, - de ezen kívül más nem áll rendelkezésre,- ez egy korábbi mese tanulsága szerint nem vezet jóra!

De hát a város vezetői nem forgattak régi mesés könyveket, vagy ha mégis, azokat összetévesztették egy követendő forrás művel. Nem vették észre, hogy a szerző egy bizonyos Rákosi Pajtás volt, és műve kizárólag gyerme(teg) olvasóknak készült!

2004.tavaszára kenyértörésre került sor az ügyvezető és a városvezetés közt, mivel az előbbi „kerékkötőjévé" vált a fejlődésnek. Távozása után napokon belül több százmilliós kötelezettséget vállalt a következő ügyvezető, fedezet nélkül! Ez 2 hónap leforgása alatt a városra háruló 695 milliós bankkölcsönné vált. De a Polgármester orcájának ragyogása töretlen volt, mint ahogy korabeli sajtónyilatkozatok szerint a bizodalma is a tanácsadóhoz.

2004. végére a Lakásépítő KFT-re 1 milliárd Ft-ot meghaladó kötelezettség rakódott, kölcsönökből, kamatokból, peres követelésekből. Ezzel szemben állt a műszakilag elfogadhatatlan színvonalú, és szavatossági hibáktól hemzsegő, perfeljegyzések garmadájával gúzsba kötött és így nem piacképes üresen tátongó üzletsor. 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban a műszaki, jogi és pénzügyi problémák kezelésében jottányit nem jutott előre a beruházás, csak a bizalom volt töretlen!

2006 ősze a falevelek mellett itt is elsodorta a Polgármestert és az ügyvezetést. A korábbi ellenzéki vezető, immár Polgármesterként, megkereste Krónikást, hogy a 2003-as koncepcióból valósítson meg, amit még meglehet.

Innen kezdve :

-a megváltozott stratégia szerint lett képviselve a perbeli álláspont, új jogi képviselővel.

-a megváltozott stratégia szerint lett képviselve a szavatossági hibák köre.

-a gyakran értelmezhetetlen, és megvalósíthatatlan szerződések jogi síkon történő rendezése, polgári perekkel az üzletek eladásánál az eladói érdek képviselete és maradéktalan érvényesítése következett be.

Napjainkra kezdenek mutatkozni ennek eredményei:

• I. fokú bíróság ítéletében kimondta, hogy az Önkormányzat semmilyen jogviszonyban nincs az Őt perlő Kivitelezővel, ezért a felé irányuló keresetet elutasította.

• Ugyancsak kimondta, hogy a Vállalkozó és a Lakásépítő közti szerződés semmis, ezért az abban foglaltak szerint nem kell elszámolni.

• Kivitelező perbeli 450 milliós követelésével szemben 98 milliós értéket állapított meg a 2002-ben létrehozott építmény értékére, amivel a jogalap nélküli gazdagodás elkerülése érdekében el kell számolni. Ez 2 millió Ft-al haladja meg a 2003-ban pár hónapig, majd 2006 végétől következetesen képviselt álláspontot, mely szerint az építési munkák 80 millió, a tervezési munkák 16 millió Ft értéket képviselnek. Ha nem kerül beiktatásra a mintegy három és fél éves helyben járás a közbülső megalomániás koncepcióval, ennyi idővel hamarabb a véget ért volna a helyzet tisztázása. Ez a három és fél év késedelmi kamatban kb 40 millió Ft többletet jelent a városnak. Kicsit drága tanulópénz! Főleg úgy, hogy nem lehet a rosszul felelő nebulókra kivetni tandíjként!

• A többféleképp értelmezhető szerződések bíróság előtti megtámadásával sorban mondja ki a bíróság, hogy ha valaki vesz valamit, vagy igénybe vesz egy szolgáltatást, bizony azt ki kell fizetni! Még akkor is, ha a szerződésnek lehet olyan olvasata a nem egyértelmű szerkesztés miatt, hogy esetleg nem is kell fizetni.

• Mára a perek jogerős lezárásának ellenére tehermentesen kerülhetnek értékesítésre a még eladatlan üzletek, ezzel megszűnt az üzletsort körül lengő jogi bizonytalanság.

Mindezek után jó lenne mai mesénket úgy zárni, hogy minden jó, ha jó a vége!

Sajnos még nem minden jó, és még messze nincs itt a vége!

Az elszámolási perre novemberben várható a II. fokú bíróság döntése. Az I. fokú ítélet esetleges jogerőre emelkedése esetén is ki kell termelni az üzletek értékesítéséből a kb 100 milliós ítélet, és közel annyi kamat összegét. Túl ezen az Önkormányzatnak változatlanul benn áll közel 700 milliója a beruházásban, a 2004-es nem túl körültekintő és nem túl felelősségteljes kötelezettség vállalás óta. A jelenlegi gazdasági makro környezetben az üzlethelyiségek értékesítésével ezt teljes körűen, veszteség nélkül, és gyors átfutással szinte lehetetlen.

Vigasztaló csak az lehet, hogy a kezdeti csődtömeg a megfelelő irányba vitt jogi, műszaki és pénzügyi szorgos hangyamunkával megoldódni látszik. Pozitív dolog ez akkor is, ha nem egy polihisztor tanácsára, hanem egy szorosan összedolgozó csapat tevékenysége alapján kezd egyre markánsabban derengeni a fény az alagút végén! És remélhetően azok a fények nem az ellenvonat fényei! Vagy az már egy másik történet, - akarom mondani, egy másik mese?! Remélem nem!

Krónikás