Az advent történeti háttere

Az 5. századtól az advent a karácsonyt megelőző böjti idő volt, mely Szent Márton (november 11.) ünnepével kezdődött. Az advent Galliában keletkezett, majd a 6. században Róma átvette, és a böjti időből itt lett liturgikus idő, öt vasárnappal. VII. Gergely pápa volt az, aki négyben határozta meg az advent vasárnapjainak a számát, melyet a későbbiekben a protestáns felekezetek is átvettek.

A keleti egyház nem tartja liturgikus ünnepként az adventi időszakot, de a 8. századtól böjti időszakot tart a karácsony előtt, november 14-étől. Az adventi idő alatti böjtölés szokása tulajdonképpen a húsvétot megelőző nagyböjtöt utánozza. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, mely utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélyétől tette függővé.

Az advent jelentése, jellemzői

Az advent értelme:

Úrjövet, ami tartalmilag hármas: történelmi, kegyelmi és eszkatológiai. Az adventi várakozás célja felidézni a Messiás születése előtti történelmi várakozást, felkészülni karácsonyra és Krisztus második eljövetelére.

Advent sajátos gyakorlatai:

Csönd, elmélkedés, imádság, bűnbánat, rorate (hajnali) mise. December 16-ig a hét egyes napjainak miseszövege változik csak, 17-től 24-ig minden napnak saját miseszövege van. Ekkor a zsolozsmában az Ó-antifónákat énekelik.

Az advent szimbólumai:

Violaszín, kivéve a harmadik, úgynevezett Gaudete vasárnapot, amikor rózsaszín; dísztelen oltár; az orgona csak az énekeket kíséri; adventi koszorú négy gyertyával. A magyar parasztság számára a rorátéra való harangozás ideje gonoszjáró időszak. A fenyőből kötött adventi koszorú új jelenség Magyarországon.

Advent a vallásos életben

Az advent jelentése „ünnepélyes megérkezés". Karácsony előtt az egyház négy vasárnapon át készül az Úr megérkezésére. Az ünnepélyes megemlékezés elsősorban személyes újraátélésre szólít. Az advent liturgikus ünnepe azonban nemcsak visszaemlékezés, hanem valóság. Az advent megünneplése tehát ezt jelenti: a hívők újra átélik az Isten eljövetele utáni vágyódást és a megtérést, amelyet ez az esemény előkészít. Ezen a módon egyre mélyebben érzik át Isten közeledését, a bennük lévő sötétségnek a fölszakadozását. Az advent Jézus eljövetelének minden módját jelképezi, mindenekelőtt az Úr akkori, emberi alakban való világba lépését. Az egyház közös liturgiáját sok helyen népszokások is kiegészítik. Szokás például adventi koszorú készítése, amelyre négy gyertya van felerősítve. Az egymást követő vasárnapokon mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg: ahogy közeledik a karácsony, úgy lesz mindig világosabb.