Május minden évben a családok hónapja, mely az év egyik legszebb ünnepével, az Anyák napjával kezdődik, és a Gyermeknappal záródik. E két jeles, szívünknek kedves ünnep között pedig pontosan félúton kiemelt fontossággal bír a Család Nemzetközi Napja.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) május 15-éta Család Nemzetközi Napjává nyilvánította 1994-ben, amelyhez Magyarország 2010-ben csatlakozott. A család a “társadalom legfontosabb intézménye”. Vajon miért? Sokat mondják azt is, hogy “Minden ott dől el.” Nem azt jelenti, hogy az a meghatározó, hogy ki milyen családból származik, mit örököl. Hanem sokkal inkább az, hogy milyen gyermekkorban volt része, hogy miről szól neki a család.
A család modellezi a gyermek számára a társadalmat. Ott tanuljuk meg legfontosabb készségeinket. A baba anyához fűződő viszonya lesz az alapja minden további, későbbi kapcsolatának. Ezért fontos, hogy az feltétel nélküli elfogadáson és szereteten alapuljon. Az anya, vagy az apa szeretetét nem kell a gyereknek kiérdemelnie, az akkor is van, ha éppen rosszat csinált. Fontos, hogy szülőként külön tudjuk választani a tettek következményét az azzal kapcsolatos érzelmeinktől. Attól nem szeretjük kevésbé a gyereket, mert nem fogadott szót. De tettének legyen következménye, amit maga is tudott előre, így tette a saját választása. A családban tanulunk meg alapvető viselkedési normákat, értékeket. Ezért olyan fontos, hogy a családban működjenek bizonyos nevelési alapelvek, legyen egy szabályrendszer, amihez viszonyulni kell. Világosak legyenek a következmények és soha ne inogjon meg a szülőkbe vetett bizalom, a szülők feltétel nélküli szeretete.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a család tagjai kiszolgáltatottak egymásnak. Így ha nem jól működik a család, akkor ott egy életre szóló sebeket is szerezhet a gyermek, amin majd felnőtt fejjel kell dolgoznia, hogy tovább tudjon lépni belőle. A családoknak tehát támogató rendszerre van szükségük, amibe a jó szomszédok ugyanúgy beletartoznak, mint a segítő szakemberek, akik szükség esetén be tudnak avatkozni és együttdolgozni a családtagokkal a diszfunkciók javításán. A családsegítőket nem a szegény embereknek találták ki, hanem minden családnak, akinek szüksége van a segítségre. Ezen intézmények fenntartása és támogatása a társadalom elemi érdeke. Segítségükkel megelőzhetők a nagyobb sérülések, amik már esetleg kiheverhetetlen károkat okoznának a gyereknek.
A szereteten túl az elfogadás, egymás feltétlen támogatása ugyanolyan fontos családi alapelvek. A család nem támaszthat irreális elvárásokat tagjai felé, ugyanakkor fontos, hogy a legkisebbnek is feladatot adjon a saját szintjén. A gyerekek “dolga” a játék és az alvás, de már egész korán megtanulhatja elpakolni játékait, vagy a kukába dobni a szemetét, kivinni étkezések után a tányért, felöltözni, stb. Az elfogadó, meleg, szeretetteli légkör mellett a játékosság, a jókedv, a humor is alapvető értéke a családnak. Tudom, hogy sokszor nehéz leterhelt szülőként a gyerekkel viccelődni, de mégis próbáljuk meg a kabátunkkal a munkahelyi gondokat is levetni az előszobában, s nem hazahozni a munkát. Gyermekünk azt fogja megtanulni, amit tőlünk lát. Ha mi kesergünk és gondterheltek vagyunk, akkor őket is ilyenné neveljük. Ha félre tudjuk tenni a problémákat, mikor velük játszunk, azt látja majd, hogy az emberi kapcsolatok fontosabbak, mint a problémák.
forrás: hirado.hu
kép: internet